Irományaim :D

Sok évvel ezelőtt volt egy csata. Egy mezőn, maroknyi emberrel küzdött két pompás harcos, egy nő és egy férfi. A nyíl épp a nő lova szügyébe fúrodott. A nő leesett a lóról és a férfi odarohant.

-Ne hagyj itt.-suttogta és ujjára húzott egy réz gyűrűt.

A nő elmosolyodott és halványan bólintott. Hátulról közeledett az ellenség a férfi felé. A nő ráhúzta a kedvese ujjára is a gyűrűt.

-Holtunkig szeretni fogjuk egymást.-suttogta és lecsapott a férfira egy ellenséges katona.

Egyszerre haltak meg. Szerelemben.

 

 

Úton vagyok a suliba, gördeszkán. Piros baseball sapim alól kilátszik a fekete hajam. Az sulink csapatának a  pulcsija van rajtam ,de én csak  a labdákat szedem össze. Nekem ez a feladat jutott ,szuper mi?  Közben a beérek a suliba, kicsit késtem is ,de nem nagyon érdekel. Az első óra történelem ,amit nagyon utálok.2050-at írunk, hát elég lepusztult lett a Föld az évek során.
 A városok a környezet szennyezés miatt nagy része elnéptelenedett, alig maradt néhány nagyobb város. Az állatok..hát főleg a ragadozók kicsit mutálodtak. Veszélyes lények lettek, vörös szemekkel,óriási karmokkal, borotva éles fogakkal. A városokba nem mernek be jönni, egyenlőre. Akit megharaptak ezek az állatok meghalt...a mutálodás oka elméletileg egy meterorit becsapódása volt, legalább is ezt mondják. Van kiút ebből a szörnyű helyzetből?

Végre beértem a suliba. Leültem az utolsó padba és rákönyököltem, elég uncsin telt a nap. Amikor hazaértem megcsináltam a leckéim utána pedig kimentem a ház elé.Összesöpörtem a leveleket a kertünkbe és kapu előtt. A város szélén lakunk egy kis régi módi házba anyámal. Ő professzorként dolgozik egy laborban,ami épp mellettünk magasodik. Szinte haza se jön, de hétvégenként együtt csinálunk valamit és szerencsére ma épp péntek van. Kinyílt az ajtó és fehér orvosi köpenyben belépett anyám.

-Szia! -néztem fel a töri könyvemből.                                                                                                                        

-Phu...szia kicsim.-ledobta a táskáját a székre és elterült a kanapén.                                                                                    

-Mindig nehéz napod van, csináljak vacsit?-mosolyogtam.                                                                                                  

-Jó lenne köszi.- becsukta a szemét.   

 Spagettit főztem, mire kész lett anya elaludt. Hagytam pihenni hisz ,olyan sokat dolgozott. Úgy döntöttem én is elmegyek aludni. Felmentem az emeletre, pontosabban a padlásunkra.  A szobám fala világoskék néhány sötét csíkkal díszítve. A sarokban áll az íróasztalom mellette egy nagy szekrény amibe szegényes ruházatom van bepakolva.A szekrény tele van ragasztva különböző poszterekkel, persze a kedvenc együtteseim képeivel. Az asztalommal szemben az ágyam és a felett egy polc ahol a könyveimet tartom.Áltlában krimiket és kalandregényeket olvasok,mindenki furcsának tart emiatt.Mégis mi abba a furcsa ,hogy olvasok? Felvettem a pizsamám a földről és elmentem fürdödni. Miután végeztem levettem egy könyvet és olvasni kezdtem hason feküdve a matracon. Hajnali egy körül furcsa érzésem támadt, mintha nem is otthon lennék. Körbe néztem és megláttam egy sötét szobát, ablakok ki voltak törve. Dögszag csapott meg, észrevettem a sarokba egy alakot.Megakartam kérdezni ki van ott, de nem jött ki hang a torkomon. Az alak lassan feltápászkodott, most láttam meg hogy rongyokba van csavarva. Felnézett rám..vagyis hát úgy éreztem, a szemeit nem láttam jól.Olyan mintha nem lett volna arca. Köhögött egyet és közelebb jött. Hirtelen kiáltott egyet, egy vérfagyasztó ordítás a holdfényes éjszakában. Hold? Kinéztem az egyik ablakon és a hold besütött. Felé akartam menni ,hogy segítsek, de nem tudtam megmozdulni. Valami mintha megszorított volna, ő ott állt és nézett, mostmár nem volt rajta semmi rongy csak egy óriási köpeny és egy csuklya, ami takarta az arcát, hogy lehet az előbb nem volt rajta?Teljesen össze voltam zavarodva. Hirtelen rázkodást éreztem és felültem az ágyamba.

- Kicsim!  Végre felébredtél, már órák óta ébreszgetlek. - anyám mosolyogva nézett rám.   

- Hány óra? - kérdeztem álmosan. 

- Mindjárt 7 óra.                                                                                                                                                            

- Akkor miért nem alszunk még  egy kicsit? 

- Mert kirándulni megyünk a  nagyihoz.                                                                                                              

- Van nagyim?             

- Persze, nem tudtam? - nagy szemekkel meresztett rám.            

- Nem meséltél róla soha...

Megvonja a vállát és kimegy, gyorsan magamra kapok egy farmer és egy narancssárga "CANADA" feliratú pulóvert. Leszaladok a lépcsőn és meglátom az ajtóba egy nagy bőröndel.

- Hol lakik ez a nagyi? 

- A városon kívül.

Elképedtem, még sose jártam a városon kívül! Mielőtt bármit kérdezhettem volna, kinyitotta az ajtót és a szürke,lebegő kocsink felé igyekezett, utána siettem. Biztos ,hogy majd mindent megmagyaráz. Beugrottam a modern járműbe, anya még bezárta gyorsan a bejárati ajtót majd beszállt az autónkba. Én csöndben ültem a kocsiba, 10 perc után elmondta, hogy a nagyi beteg és néhány napra odemegyünk ápolni, elkezdtem unatkozni(mintha addig nem unatkoztam volna) és bekapcsoltam iPod-om és zenét kezdtem hallgatni rajta.  Kezdett sötétedni kint, a felhők eltakarták a csillagokat.

- Mikor érünk oda?                                                                   

- Néhány óra még. - válaszolta.

Sóhajtottam és kinéztem az ablakon, felsíkitottam, az autónk mellett egy vicsorgó vadállat loholt.

- Anyaaaa!!!! Az ablaknál..itt van! - alig kaptam levegőt.

- Tessék? - egy nagyot fékezett

-Ne! Ne állj meg! Gyorsíts! - már túl késő volt az állat feltépte a kocsi tetejét és felénk kapott.

Anya elővette a fegyverét, ami általános volt mindenkinél a biztonság érdekében. Belelőtt ,de a támadó nem tágított. Hirtelen nagy fényesség támadt és helikopterek hangját hallottam. A ragadozó belekarmolt a lábamba és ott hagyott, eközben valaki lereszkedett egy kötél és anyát eszméletlenül felhúzták. Ő nem kapott sebet,de beverte a fejét. Halálos félelemben vártam hogy leereszenek még egy kötelet. Rám irányították az erős fénycsóvát, ezért becsuktam a szemem.

- Sajnálom hölgyem..nincs több hely! De visszajövünk magáért! - kiálltotta egy hangosbemondóval egy fickó.

Majdnem elröhögtem magam. Visszajönni?! Soha! Itt fogok meghalni...Elsírtam magam.Néhány óra múlva vörös szemekkel álomba szenderültem. A nap melegengető sugarára ébredtem. A lábam iszonyatosan sajgott, éhes és szomjas voltam. Megpróbáltam fel kelni, de nem bírtam. Valahogy fekvő helyzetbe tornáztam magam,a lábszáramon négy párhuzamos véres csík éktelenkedett. Előhalásztam az ülés mögül a bőröndöt és kivettem belőle egy pólót. Felhúztam a gatyám ami cafatokban lógott és bekötöttem a sebeim. A kötés gyorsan átázott ,de nem érdekelt. Ha már úgy is meghalok. El feküdtem a hátsó ülésen és a felhőket kémleltem. Úgy dél körül egy hangra lettem figyelmes. Felültem és átnéztem az út túloldára, egy kopott, barna köpenyes alak oda-vissza járkált. Megállt  és rám nézett,nem láttam az arcát a csuklyája miatt. Csuklya? Köpeny? Ez az álmaimban volt? Oh..ne! Észrevett, egyébként is mit keres itt egy ember a semmi közepén? Közeledett, amikor az autó megmaradt roncsaihoz ért megállt.

- Megsérültél. - inkább kijelentésnek hangzott mint kérdésnek.

Enyhén bólintottam, egy ugrással az anyós ülés tetején termett és oda hajolt fölém. Megijedtem, nem láttam az arcából semmit és olyan negatív kisugárzás vette körül, a megjelenése csak növelte az aggodalmam. Oldalán kard lógott, hátán egy elnyűtt bőr táska amiből egy íj kandikált ki. Hirtelen felkapott és futni kezdett velem.
 Az ijedségtől meg szólalni se bírtam, csak rohant és rohant velem. Az arcát fürkésztem,de be volt kötve valami fehéres ruhaanyaggal.A lábam borzalmasan fájt és vérzett is erősen.

- Ha hallgatsz rám..talán túléled.