Irományaim :D

- Shina...indulnunk kell. - rázta meg a vállam valaki.

- He? Hova?

-Munkába, öltözz gyorsan. Lent várlak.

Áh,igen Rekru. Itt aludt. Lassan eszembe jutott minden. Kimásztam az ágyból és gyorsan magamra kaptam mindent,bár elég kómás voltam. Szinte dülöngélve tettem meg az utat a lépcsőig. A lépcső tetején már várt a fiú, most rajta a csuklya. Amikor odaért megfogta a ruhám ujját és majdnem lerántott. Ennyire sietünkHány óra lehet? Már is az udvaron vagyunk és az istálló felé futunk. Alig tudom nyitva tartani a szemem, beérünk a szalma báláktól illatozó helyiségbe. Felnézek és látom a főnökünkket. Ő is most kelhetett fel. A haja a szélrózsa minden irányába szétállt, kicsit elnyúzott arccal nézett minket.

- Nem késtetek. - a hangjából fáradság hallattszot, megvakarta ormotlan orrát és ránk nézett. - Szerencsések vagytok, segédkezhettek egy állat megszületésében.

- Milyen állat? - kezdtem kíváncsi lenni.

- Griff. - mondta komoran. - Veszélyes egy szörny...

Egy mi?!Ilyen nincs...Griff.. Próbálom feldolgozni a hallottakat. Egy része sas, egy része oroszlán és egy része ló. Így emlékszem valahonnan. Kutatok az emlékezetemben, de semmi, honnan tudhattam? Elkerekedtek a szemeim és szinte megdermedtem. Veszélyes...

- Oh..érdekes.- Rekrunak szeme csillogott. - Mikor fog megszületni?

- Reméljük mindjárt. - lépett elő egy fiatal, harmincas éveiben járó férfi. Elegáns öltözete egy-két helyen elszakadt már.- Aldor a nevem az egyik beszerző és betanító.

- Shina. Egyet kérdezhetek...Aldor..Bátyám. A griffeken más..öö furcsa állatok is vannak. Mert én nem szoktam az ilyenek látványát és nem akarom, hogy meglepetés érjen.

- Ló, nagy farkas a megülhető típus, párduc, szintén megülhető egyéb nagymacskák persze megülhetőek mind ,de néhány még betanítás alatt áll. Meg persze néhány griffel is büszkélkedhetünk. Legtöbbjük tenyésztőtől jött és teljesen szelídek meg persze gyönyörűek. Majd megszokod a látványt. - kacsintott rám, nyelek egyet és a felhalmozodótt informáicókat szépen lassan átgondolom.

Hova kerültem én, jó ég! Veszélyes ragadózok?! Szelídek?! Ezt nem veszem be!Sóhajtottam egyet és majdnem kidőltem. Aldor elvezetett nagy bokszhoz amibe feküdt a madár-lény. Nagy, fahéj-színű szárnyait lazán maga mellett tartva feküdt méltóság teljesen. A csőre éles mint a borotva, a hús tépéshez elengedhetetlen, az melső lábai karmokban végződtek, szintén ragadozóra vall.Végig mért minket, mintha csak az étlapot nézegetné és mi vagyunk a vacsora. A szeme gesztenye különböző árnyalataiban pompázott, hirtelen rikoltott egyet és eldőlt a szalmába.
 Marcurio Aldorra nézett, a fiatal férfi levette köpenyét és bement a griffhez. A madár idegesen horkantott egyet,de hagyta magát.

- Gyerünk kislány, sikerülni fog.Nyomd... - motyogta Aldor.

A nagy testű elkezdte kifelé tolni az új életet,néha felrikoltott,de szerencsésen megszületett egy kis almasárga csikó. Apró tollak jelezték, hogy egyszer majd a levegőt fogja szelni. Ekkor megindult még valami az anyaból, Aldor közbe nem is figyelt mit csinál, csak letörölgette szalmával a kicsit és odatolta az anyja mellé.

- Bátyám. - kezdtem aggodalmas hangon ,szinte suttogva. - Van egy másik is. - böktem a véres kis csomagra, teljesen sötét körvonalai voltak a másik kicsinek.

A férfi oda akart nyúlni,de a griff nem engedte, feltépte a magzat burkot és magához húzta a fekete csikóját. Majd odafordult a másikhoz és végignyalta. Csendben figyeltük őket, tényleg gyönyörűek voltak. Az almasárga gyorsan fel is állt és ugrándozott a szalma csomók közt. Aldor össze ráncolt homlokkal nézte  a feketét. Nem állt fel, az anyja sem foglalkozott vele, ott pihegett egyedül. Sejtettem mi következne, de nem fogom megengedni.

- Megöli? - szólaltam meg rezzenéstelen arccal.

- Igen, gondolom meg fogsz akadályozni. -  fordult felém.

- Eltalálta. - álltam a pillantását.

- És megpróbálod felnevelni, mi? - vigyorodott el szélesen. - Gyenge kis jószág, de látom a szemedbe a tüzet. Vigyed ha annyira akarod, de hozzám ne gyere tanácsért. - kijött és elém állt.

- Én? Tanácsért, soha. Információért esetleg. - diadalittasan mosolyogtam.

Mintha valami sötétség körbe vett volna, valaki rátette a kezét a vállamra. Megfordultam és a lány állt ott,halványan kitudtam venni a vonásait. Arcáról lerítt a kétségbeesés és a félelem. Minden porcikámat átjárta a hideg  és a pánik. Egy újabb sikoltás,de nem a lánytól. Ő eltűnt és én ott maradtam, mintha egy álomba csöppentem volna. A könyökömbe éles fájdalom hasított és másra nem emlékeztem.Amikor kinyitottam a szemem, mozdulni se tudtam,nem hogy megszólalni. A szobában feküdtem az ágyamon, a lábam furcsán elzsibbadt,kicsit felnéztem és megláttam a kis fekete gombócot aludni rajtam. Fáradt voltam,ezért újra lecsukódtak a szemeim és elaludtam.Nem normális, hogy ennyit alszol Shina.  Nem akartam többet aludni,se eszméletlen lenni, nyűgös voltam. Még homályosan láttam,túl sok nap világított be. Megláttam valaki arcát kicsit elmosódva. Ahogy meglátta, hogy ébren voltam, felpattant és kirohant az ajtón vigyorogva.

- Felébredt! Gia! Felébredt! - hallottam kintről az ismerős hangot.

- És ott hagytad egyedül? Azonnal menj vissza! - hangzott a nő hangja.

Ez Gia és a fiú Rekru. Lassan vissza tudtam emlékezni, az istállóban történt. Nem tudom mikor,de ott volt valami főkömöm is. Marcurio,igen ő! Még ki volt ott, Aldor,valami tanító. Az egész elégé zavaros volt, valami griffek is ott voltak és a lány...
Ekkor kirobbant az ajtó és három alak állt ott,azt hittem kiszakadt az ajtó. Odafordítottam a fejem és elmosolyodtam valahogy,nagyon fájt mindenem, főleg a kezem és a lábam.

- Meddig aludtam?

- Jaj! Hát te még élsz, azt hittük már nem kelsz fel. - ugrott oda a nő és átölelt. Hangjából aggodalom hallatszott ki.

- Vigyázz, még törékeny. - nevetett fel az idegen férfi.

- Nekem dolgom. - hátrált ki a szobából Rekru.

- Hát jó szia. - elhúztam a szám. - Hát ő ki csoda?

- Eric, ő azért jött, hogy megbeszélhessük a jövőd. - felelte komoly arccal Gia.