Irományaim :D

Nem bírtam megszólalni a riadtságtól, a sötét alak csak úgy rohant az úton hirtelen megállt egy kisebb fa csoportnál és letett a földre, azonnal a legközelebbi fa védelmébe húzodtam.

- Mit akarsz tőlem?

Lassan felém fordult, még mindig nem láttam az arcát. Mostmár tüzetesebben megnéztem, észrevettem ,hogy fülei vannak és vastag farkas-szerű farkat húz maga után, oldalán egy bőrtáska lóg.

- Meg se köszönöd, hogy megmentettem az életed? - egy hirtelen mozdulattal lerántotta magáról a köpenyt és megláttam az arcát... A haja piszkos barnás fekete tincsekben a válláig ért, napbarníott arca tökéletesen illet zöld szeméhez. A köpeny alatt számos rongyot és egy nadrágnak tűnő valamit hordott. Egy nő állt előttem...

- De....köszönöm, ki vagy te? - dadogtam halkan,ijedségemben még jobban a fához lapultam,

- Gia, nincs mit, úgy is unatkoztam épp. Majd később folytatjuk a beszélgetést.- ezzel füttyentett egyet és a távolban két fekete pont tűnt fel.

Néhány másodperc múlva óriási lovak közeledtek felénk. Amikor a nagy patások megálltak előttünk, alaposan végig néztem őket. Nem láttam még lovat, csak tanultunk róla az iskolában. Ezek már mutánsok voltak, fülük helyén egy piros folt éktelenkedett, előre léptem egyet. Nem tudtam megszólalni az előttem álló két fekete csődör látványától. Feketék mint az éj,az egyik homlokán egy virág vírotott, a másik orrán pedig egy fehér csík húzodott.Ha patáikkal dobbantottak egyet és a föld is beleremegett.Sötét sörényük nagy barna szemeikbe lógtak. Leszegett fejjel álltak előttem, mint a sötétség királyai.

- Segítek felszállni,szelídek mint a...,ebben a világban semmi sem szelíd. Semmi bajod nem lesz ez a lényeg,amíg rajtuk ülsz. - hadarta gyorsan.

Nyeltem egyet, megengedtem,hogy feltegyen az egyik hátára.Elmosolyodtam, megfogtam a ló durva sörényét és erősen szorítottam a lábammal az oldalát. A nő csettintett egyet a nyelvével és irgalmatlan nagy sebességgel elkezdtek vágtázni. Bő egy óra lovaglás után megálltunk egy romba dőlt fekete ház előtt. Gia leszállt az ő lováról ,majd engem is lesegített. Elindult a ház felé és közben felvette a köpenyét, én meg követtem. A ház...inkább romnak nézett ki, a falakon lyukak tömkelege volt látható. A tető fele hiányzott és ablakok se látszottak. Gia bement a házba és egy lépcsőn lefelé indult én is bementem. Belül rosszabb volt a helyzet.A padlón mindenféle szemét és rongy hevert és orrfacsaró bűz terjengett. Hasonlított arra amit álmomban láttam csak roszabb.Nyeltem egyet és a falnak dőltem. El nem tudtam volna képzelni,hogy valaki lakik itt.

- Várj meg itt mindjárt jövök.

Bólintottam és sóhajtottam. Mit keresek én egyáltalán itt? Hiányzik mindenki főleg anya...inkább csak anya. Nem volt sok barátom,szinte egy se. Hiányzik az otthon puha melege. Az ágyam, a szobák,a lépcső, a konyha.Gondolkodásom a korgó gyomrom zavarta meg. Most ébredtem rá, hogy milyen irgalmatlan fáradt és éhes vagyok. Néhány perc múlva feljött a lány és egy nagyobb kődarabra ,ami a földön hevert leült és engem nézett.

- Holnap tovább kell mennük,hogy elérjük időben a raktárt.

- Öhm...egy baj van, haza akarok menni. - nyögtem egyet.

- Egy baj van, nem tudsz visszamenni. - vágott vissza. - Velem jössz vagy maradsz itt meghalni?

- Önnel megyek.-nyeltem egyet,fel kell készülnöm a legrosszabakra.Erős lány vagyok és túl fogom élni, egyszer úgy is haza jutok.

- A nevem nem Ön és nem Te hanem Gia.Érted? - kicsit a homlokát ráncolta és felvonta a szemöldökét.

- Értem. - bólintottam.

- Leghamarabb holnap tudunk enni.-sóhajtott. - De van egy kis aszalt gyümölcs,csak ennyit találtam a pincébe. - vonta meg a vállát.

Egy pillanat alatt odaugrottam a fájó lábammal nem tőrödve és elvettem a kezéből egy aszalt szilvához hasonló valamit és bekaptam.

-Túlélem, a lábam sokkal jobban van. - nyeltem le a falatot.

- Elfertőzödhet, minél hamarabb oda kell érnünk. Ha tényleg olyan jól vagy éjszaka is mehetünk.

- Akár most is.

- Egy óra múlva esetleg, fáradt vagyok és nem árt neked se a pihenés. - felállt és a sarokban lévő takaró kupacokhoz ment.

Ahogy lépkedett por szállt fel, minden romos volt. Én is odamentem az inkább rongyoknak tűnő takarókhoz és kivettem egyet majd egy látszólag kényelmes helyen elfeküdtem. Hamar elaludtam, egy röpke kis pillanatnak tűnt ez az egy óra. Gia ébresztett fel alkonyat felé.

- Indulunk. - erősen megfogta a vállam és felemelt.

Egy szót se szóltam,látszólag ideges volt és nem akartam a bajaimmal terhelni. Legszívesebben visszadőltem volna a rögtönzött ágyba,de Gia magabiztosan vonszolt maga után. A ház előtt várakoztak a lovak. Feltett az egyikre, én jó erősen megkapaszkodtam és elkezdtünk újra vágtatni. Egész éjjel vágtattunk és csak egyszer álltunk megitatni őket. Majdnem leestem annyira fáradt voltam már. Hirtelen megálltunk, a hold erősen világított. Hallottam a kengyel csörgését,hogy megmentőm leszállt. Nem jött oda hozzám,hogy lesegítsen. A lovam elégedetten felhorkantott miután talát egy kis füvet. Hangokat hallottam és  összpontosítottam, hogy halljak valamit, de csak így is elég keveset értettem meg, valakivel beszélt és az a valaki férfi volt. Közelebb jöttek, megdermedtem. Sötét és nem láttam, nyeltem egyet. Összehúztam magam amennyire csak tudtam magam a ló hátán.

- Gia. Biztos ő? -lépett oda a férfi.

- Nem, csak szórakoztam! Ébren van Ron! Ő nem egy tárgy! Gondolkozz csak egy picit. - fortyant fel Gia, és én  elmosolyodtam.

- Neked még mindig csak Hadnagy, Nővérem. Mi a neve?

- Nem tudom. Csak a legszükségesebb informáicókat tudja.

- Vigyük be és megnézik majd a lábát az orvosok.

- Jó. - Gia odalépett hozzám és levett a lóról.

Összerezzentem, de érintése megnyugtatott. Hideg szél söpört végig a vidéken.

- Fázok. - nyögtem már csak félálomban, lassan eluralkodott rajtam a láz.

- Semmi baj, mindjárt segíteni fognak. - súgta a fülembe.

Elindult valamerre, már semmit sem éreztem csak a fájdalmat a lábamba. Belépett egy velem egy terembe vagy házba azt hiszem,de ott meleg volt azt tudom.
 Nem tudom mikor ébredtem,de sütött a nap.Felüleltem az ágyamból és körülnéztem.A falakon tapéta elrohadt maradványai látszottak, ezenkívül egész otthonosnak látszott.Tágas,világos igaz bútorok nélkül. A szobában még három ágy volt,de senki sem feküdt bennük. A fal mellett egy asztal álldogált egy szekrény társaságában. Az ágy mellett egy kis fatákolmány, rajta egy tányér teli kajával. Gyümölcsök és sütik ebben a pillanatban megkordult a gyomrom. Elvettem egy sütit és meglátok egy levelet a tányérnál. Kinyitottam és elolvastam a papíron ez állt.

 Ha jobban vagy öltözz fel,ruhák a szekrényben. Folyosó végén balra le a lépcsőn,várlak!

Gia

Kipattantam az ágyból és a szekrényhez suhantam mivel nem volt rajtam semmi.Egy doboz volt az alján, kivettem és leszedtem a tetejét. Egy bőr ing, egy meleg,szövet pulcsi. Bőr gatya, kettő is! Egy pár csizma, lábszárvédők kemény bőrből. Bőr,bőr mindenhol. Mondjuk másból nem is tudnának készíteni ruhát. Felhúztam a cuccokat, a doboz alján volt még valami. Egy barna köpeny csuklyával,ezt is felvettem.A lábam sajgott, be volt kötözve szerencsére.Újra megnéztem a szekrényt, egy övet találtam benne, felkötöttem magamra, mert eléggé lógott a nadrág. Az ajtóhoz mentem és elfordítottam a kulcsot a zárban. Sóhajtottam egyet és kinyitottam. Megkönyebbültem, senki se tartózkodott ott. Kiléptem a folyosóra és elindultam balra. Lementem a rozoga fa lépcsőn, egy nagy terembe érkeztem tele asztalokkal. A lépcső legalsó fokára letelepedtem és vártam.Egy jó félóra múlva megjelent Gia két férfi kíséretében.