Irományaim :D

Gia köpenye csak úgy lobogott ,amikor át robogott a termen,léptei viszhangoztak a falakról. Felpattantam és vigyázba vágtam magam, fogalmamsincs miért, de ők hárman olyan méltóságot sugároztak a szakadt ,rongyos bőrruhájuk ellenére is. Vagyis négyen, mögöttük egy fekete köpenybe burkolozott görnyedt ember lépdelt.Nem láttam az arcát sajnos.Körbevettek mindhárman és engem néztek,behúztam a nyakam.

- Mi a neved húgom? - szólalt meg nyájas hangon egy magas, barna szakállas férfi.

- Shina.-szólaltam meg kissé ideges hangon.

- Ugye tudod miért hozod ide Gia?

- Nem,de nem mehetek haza azt tudom. - elfordítottam a fejem.

- Igen, így van. Mostantól itt fogsz lakni. Megfelel? Majd elmagyarázza neked a Hadnagy. - mosolyogott továbbra is.

- Persze,nagyon is megfelel.-feleltem reszelős hangom.

Odalépett hozzám,kizárásos alapon Ronald, a hadnagy.
 Intett hogy kövessem és sietősen elindult. Én majdnem felugrottam és utána lépdeltem. Gia és a másik férfi ott maradtak valami megbeszélésre. A fekete köpenyes utánunk indult, kimentünk az udvarra. Az udvar egy hosszú kitaposott ösvényből állt, magas fákkal szegélyezve. Ezt megszakította néhány pad és kisebb házikók. Az út végén három elágazás volt, három különbőző épület magasodott. Az egyik elég gótikus hangulatú kőház, ami mellesleg nagyon nagy volt. Nem is ház inkább valami palota. Annál ,azért egy kicsit kisebb. A középen egy hosszú faistálló állt.Nagy, barna, szárnyas kapuja hívogatóan nézett felém. Jobbra a legszélső pedig valami raktár szerűség lehetett. Nem láttam rajta ablakot,talpig fegyverbe öltözött őrök vigyázták a bejáratot. A középső úton lépdeltünk amikor csatlakozott hozzánk egy kövér emberke. Derekára egy bőr köpeny kötött. Pirozs pozsgás arca illet apró barna élénk szemeihez, ritkás szőkés-barna haját összeborzolta a szél.

- Áh Hadnagy! Kiket hozott? Csak nem a két új munkásom? Nagyon hálásak lesznek az urak. - vigyorgott és kezet fogott Ronald-dal.

- Üdv Marcurio.- bicentett. - Átveszi őket? Nekem még dolgom van.

- Természetesen! Gyertek fiatalok. - úgy fújtatott ,mint valami ló.

Most vettem észre, hogy apró ló fülei vannak. Felnéztem a Hadnagyra is neki is voltak fülei és egy hosszú farok kandikált ki a köpenye alól.

- Lehetne egy kérdésem?-hadartam gyorsan, a két férfi felémfordult.

- Mi az Shina?

- Miért van önöknek fülük? Elnézést a tudatlanságomért...és ha udvariatlan..

- 17 éves korukban, ha átesik a szükséges próbán megkapják az állati totemjüket,igaz? - vágott közbe az idegen.

- Igaz, öcsém, neked meg Shina..nem Ön hanem Hadnagy vagy Ronald hadnagy. Marcurio főnök vagy Marcurio bátyám.

- Értem..Hadnagy.

Rolan hadnagy sietős léptekkel lelépett. Látszólag nem kedvelte Marcurio-t. Olyan fancsali képet vágott ,amikor kezet fogott vele,mintha citromba harapott volna. Marcurio tovább vezetett minket a faépületbe. Takarmány szag csapta meg az orrom. A nagy darab ember felénk fordult és végig nézett rajtunk.

-Itt vannak a tennivalók a papíron, nincs lazsálás! Ha nem lesztek készen napnyugta előtt nem lesz vacsora.-ezzel elment.

Eltátottam a szám. Nem lesz vacsora, mi ez az egész? Hova csöppentem? Sóhajtottam és elolvastam a feladatokat.
 Kitakarítani az állásokat, friss víz,kaja az állatoknak.Kisöpörni az egész épületet.(egészet?! megőrültek..nem végzek én ezzel soha!)Megtakarítani a szerszámokat.(kis millió szerszám lehet...elég sok boxot látok,tényleg nem fogok végezni!)
 Megfogtam a vödröt és a seprűt,majd bementem egy ilyen rekeszbe. Takaríottam és takarítottam látástól vakulásig. Egyszer csak sóhajtást hallottam a hátam mögül. Összerezzentem és megfordultam. Ott állt az idegen csuklyás!

-Khm..-levette az arcáról a kötést.-Kész vagyok a másik oldalal. Úgy gondolom besegítek egy kicsit.Az állatok a legelőn vannak.

Én majdnem sokkos állapotban ott álltam és néztem őt. Fekete vállig érő kusza haja lógott, mint egy felmosó rongy. Az arca kreolos beütésű lehetett,de lila,zöld foltok tarkították. Szeme fekete gyöngyként csillogott a félhomályban.

- Valami baj van?-rátette a kezét a vállamra.Olyan finom tapintása volt, egyszerűen lenyügöző.

- Áh...semmi.-ennyit tudtam kinyögni.

- Ne segítsek?

-De jó lenne kösz..csak tudod....

-Elkalandoztak a gondolataid?

- Igen..mondhatni úgy is. Mi történt az arcoddal?

- Te aztán nem félsz kimondani semmit.-nevetett fel.-Kicsit összevertek..túlélem.

- Egyik rossz tulajdonságom,de miért?

- Nem akartam eljönni.

- Mintha én szabad akaratomból jöttem volna ide. - fanyalodtam el

- Neked nem volt esélyed védekezni...olyan..,hogy is mondjam. - mutatott a lábamra.

- Furcsa? Nekem pedig te vagy az.

- Honnan jöttél?

- Luperdis.

- Akkor szerencséd volt.Azt a várost még nem érte el...

- Mi? - néztem fel.

- A TH. Titkosított Hadsereg. Ha kész vagyunk a feladatokkal mesélek.Jó?

- Persze.

Újult erővel fogtunk neki a munkának, a kíváncsiságom fűtött szóval elég gyorsan végeztünk. Egyszerre huppantunk le az egyik szénabálára és nevettünk.Kinyújtoztattam elgémberedett végtagjaim és bejött Marcurio.

- Nagyon szép, nagyon szép!-vigyorodott el. - Mindjárt hozzák be a tanítok az állatokat.Mehetek haza.Holnap hajnali 3-kor legyetek itt.

- Mi??! - mondtuk egyszerre és felpattantunk.

- Legyen fél 4...csak mert az volt az első napotok..na menjetek.

Mielőtt meggondolta volna magát kisuhantunk, az egyik padnál megállított a fiú.

- Nem akarok látni azt állatokat?

- Az állatokat?

- Úgy van, egyébként a nevem Rekru Lubardo. - nyújtotta felém a kezét és megrázta az enyém.

- Shina Syess. Megnézhetjük őket...meglehet?

- Nem,de biztos téged is érdekelnek.

- Hát akkor? Hogy nézzük meg őket?? 

- Csak van valami kis búvóhely...

- Tuti nincs...holnap felderítjük a terepet,de te hol fogsz aludni?

- Nem tudom még és te?

- Egy szobába abban.-mutattam a távolabb lévő nagy házra. Most láttam először kívülről, egy nagy faház volt. Legalább négy emelettel és egy csomó ablakkal. Felkapcsolták a villanyokat, így fényárban úszott az egész. Olyan hatása volt mint egy karácsony fának.

- Értem, van egy jobb ötletem.

- Remélem is,mondjad csak.

- Nézzük meg holnap a legelőről őket.

- Aham..és ez hamarabb nem jutott eszedbe.

- Szeretem az izgalmakat, hány ágy van a szobádban?

- Azt hiszem három, de szerintem nem aludhatsz ott.Én nem engedem, és ne gondolj semmire.

- Miért ne aludhatnék?-vigyorodott el.- Mindent a nagy kutyák döntenek el.

- Hát jó kérdezzük meg.-vetettem fel a fejem és ránéztem.

Elindultunk a szállás felé. Kedves fiúnak látszott,de olyan kis hóbortos. Ez tetszett benne,várjunk..Tetszett?! Nekem soha nem tetszett semmilyen fiú, milyen fura érzés. Itt minden olyan furcsa,sokat várnak el tőlem és semmit sem tudok.Mintha semmit sem tudnának honnan jöttem. Így gondolkoztam a göröngyös úton.

- Shina? Itt vagyunk, rosszul vagy? - megállított az ajtó előtt

- Hm?Nem, nem dehogy, jól vagyok. Csak elkalandoztak a gondolataim. - vontam meg a vállam.

- Jó. - kicsit elfordított fejjel bólintott.

- Nem hiszel nekem,mi?

- Nem nagyon.. - elhúzta a száját.

- Shina! - ekkor lépett ki Gia. - Szóval itt vagytok. Öhm...már aggódtunk értetek. Ja,igen elhoztuk az autó roncsait. A cuccaid amik kellenek,ami megmaradt elviheted.

- Köszönöm.

- Egy kérdés Nővérem...hol aludjak? - kérdezte Rekru.

- Ahol akarsz. Holnap délután kiváloghatod őket a raktárban. Szerintem Öccsém tudja holvan.

-Aludhatok Shina szobájában?  -kérdezte óvatosan miközben rám nézett.

- Tőlem aztán... - megvonta a vállát.

Rekru elvigyorodott és elindult felfelé. Morogva utána mentem és bevezettem a szobába. Ledobta a cuccát a sarokban lévőre és ledőlt rá. Én is leültem a sajátomra és sóhajtottam. Egy kicsit még örültem is, hogy itt fog aludni. Legalább nem leszek egyedül. Néhány perc múlva elment átöltözni,amikor visszajött egy szál gatyába feküdt be az ágyába és már horkolt is. Majdnem elnevettem magam és én is átöltöztem könnyebb ruhába. Engem is elnyomott az álom alig,hogy becsuktam a szemem. Egy szobába kerültem. Elég sötét volt,de a hold fénye bevilágított, ott állt az a valaki a sarokban és szinte keresztül szúrt tekintetével.Csuklya eltakarta az arcát és éreztem, hogy engem néz.

- Ki vagy te?-most hallottam a hangom.

- Segíts...-lerogyott a földre és sírni kezd, egy kis lány.